Kerekes Gréta: „sikerült áttörnöm a nyolc másodperces álomhatárt”

Ifj. Tomhauser István tanítványa jó formában érkezett Nyíregyházára, a korábbi versenyeken stabil, jó teljesítményt nyújtott, Belgrádból győztesen tért haza. Benne volt a levegőben, hogy a magyar bajnokságon átlépi a nyolc másodperces álomhatárt. – A belgrádi győzelem nagy önbizalmat adott az ob-előtt, de tudtam, nem lesz könnyű dolgom, hiszen Luca és Tóth Anna is jó formában volt, mindketten kiváló gátasok. A verseny előtt eljátszottam a gondolattal, hogy megvédve címem, hetessel kezdődő idővel ismét a csúcson vagyok. Tudtam, fejben dől el, melyikünk halad át elsőként a célvonalon, ám az elmúlt hónapokban nem csak technikailag fejlődtem, hanem mentálisan is erősebb lettem, ezért hittem abban, képes vagyok nyerni. Azáltal, hogy címvédőként álltam rajthoz, nem volt rajtam teher, bár előző évben Luca sérülés miatt nem indult az ob-n. Egyébként is, az akkori 8.06 most csak a negyedik helyre lett volna elég. Úgy készültem a döntőre, történjen bármi, nyolc másodpercen belül akarok futni – mondta magyar bajnokunk.

Az előfutamokból Kozák Luca 8.09-es idővel, Gréta pedig 8.10-nél megállítva az órát, került a fináléba. – Első futásnál leginkább a biztonságra törekedtem, örültem a 8.10-nek, de tisztában voltam azzal, ennél sokkal jobb idő kell a győzelemhez. Luca nagyon jó versenyző, tudtam, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy visszaszerezze a bajnoki címet. Ezért mindent bele kell adnom, nincs 90 százalékos első gáthoz érés, gátak közötti futás, a maximumot kell kihozni magamból. A döntő előtt edzőm annyit súgott a fülembe: nyugi, meg fogod nyerni, ez pedig hatalmas lökést adott nekem – fogalmazott ifj. Tomhauser István tanítványa.

Kiválóságunk négy századdal megjavítva egyéni csúcsát, 7.96-nál megállítva az órát, elsőként száguldott át a célvonalon, öt év után tudta legyőzni riválisát, Kozák Lucát. – Bár nem egymás melletti pályán futottunk Lucával, a perifériámban éreztem őt, de csak magamra koncentráltam. A második gáttól már sejtettem, hetessel fog kezdődni az időm, végül sikerült áttörnöm a nyolc másodperces álomhatárt. Nagyon boldog vagyok, egy álmom megvalósult, bízom abban, az idei fedettpályás szezonban még tudok faragni az időből – tekintett vissza a döntőre a DSI gátasa.

Nagyon mélyről tért vissza a csúcsra Gréta, sokan már leírták, mondván, vége a sportpályafutásának, de már tavaly is csattanós választ adott a kétkedőknek, idén pedig ismét bizonyított. Edzőjével, ifj. Tomhauser Istvánnal egymásra találtak, kemény, alázatos munkával, hittel és akarattal ismét felépítette magát. Debrecen egyik jelképe a Főnix madár, mely illik klasszisunkra, ahogy a vörös-arany tollazatú madár, ő is feltámadt hamvaiból. – Számomra a lehetetlen nem létezik, bár volt, hogy megjártam a poklot, de egy pillanatra sem adtam fel. Választhattam volna a könnyebb utat, a visszavonulást, de az nem én lennék. A sport egy állomás az életemben, mely véges. Úgy indultam a 2024-es évnek, hogy most vagy soha, nem akarok úgy élni visszavonulásom után, mi lett volna ha. Ez a szó egyébként sem létezik a szótáramban. Nem másnak, hanem magamnak akartam bizonyítani, ismét felérhetek a csúcsra. Ez nem sikerült volna edzőm nélkül, aki hitt bennem, ez úton is szeretnék neki köszönetet mondani. Azt érzem, és ezt mondtam is a családomnak, hogy a helyemen vagyok, megvan az egyensúly az életemben.

2024 az olimpia éve, Kozák Luca már biztos induló, de minden esély megvan arra, hogy 100 gáton két debreceni induló álljon majd rajthoz Párizsban. – Maximálisan az ötkarikás játékokra fókuszálok, minden versenyen álmomért futok, olimpikon akarok lenni. Mindent megfogok tenni azért, hogy a maximumot kihozzam majd magamból, kiderül, ez mire lesz elég – zárta gondolatait Kerekes Gréta.