Oláh Máté: „célom, hogy 800-on átlépjem az 1.50-es álomhatárt”

Már elkezdődött az idei szezon, de ha visszatekintesz az előző évre, miképp foglalnád össze a 2022-es évet?

Elég hullámzó volt az ó esztendő. Jól sikerült a fedettpályás szezon, nagyon közel kerültem 800-on az U20-as világbajnokság szintidejéhez. Sajnos májusban elkaptam egy vírust, ami hátráltatott szabadtéren, nehezen találtam meg a formám, le is csúsztam a junior világbajnokságról. Nyár végén, szeptember elején már jöttek a jó eredmények, 400-on 50 másodpercen belül futottam, ami számomra a lélektani határ volt. Amire még büszke vagyok, hogy 800 méteren a válogatott tagjaként képviselhettem Magyarországot a szlovéniai versenyen.

Mondhatjuk, „nem ma kezdted a szakmát”, évek óta rovod már a köröket a rekortánon. Mi inspirált abban, hogy épp a sportok királynőjét válaszd?

Az általános iskola első osztályába lépve, 2010-ben elkezdtem atletizálni, köszönhetően testnevelő tanárnőm, Nyakó Katalin ajánlásának, aki bátyámat is edzette, így volt követendő példa. Szüleim is fontosnak tartották, hogy a tanulás mellett sportoljak, az atlétika pedig jó választásnak tűnt. Családi körben gyakran néztük a TV-ben az olimpiai közvetítéseket, a világversenyeket, ennek hatása, hogy beleszerettem ebbe a szép sportágba.

Gyermekként miben láttad az atlétika szépségét, illetve ma mi motivál?

Gyerekként, negyedik osztályig az iskolai „egyesület” tagjaként az izgalmas, játékos edzések fogtak meg. Miután bekerültem a Debreceni Sportcentrum Sportiskola „csapatába”, testközelből láthattam a sikeres felnőtt atlétákat, én is szerettem volna hasonló eredményeket elérni. Megtapasztalhattam, mennyi munka és idő akár egy országos bajnokságon is a dobogóra kerülni. Mi motivál? A folyamatos fejlődés, illetve az, hogy kvalifikáljam magam a korosztályos világversenyekre.

Említetted a tanulást, adódik a kérdés, az iskola és a sport hogyan egyeztethető össze?

Nem egyszerű, de megoldható, elengedhetetlen, hogy a kettő párhuzamosan tudjon működni. Mesterem, Suba László, ugyan úgy, ahogy szüleim, az edzések mellett fontosnak tartja a tanulást. Úgy gondolom, a lehető legjobb kezekbe kerültem, hálás lehetek a sorsnak, hogy ő a mesterem. Mindig figyelt arra, ne terheljen túl korán, a hosszútávú, folyamatos fejlődést tartotta fontosnak. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a fiatal atléták „megérjék” a felnőtt kort és jó eredményeket érjenek el. Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen iskolám, a Fazekas Mihály Gimnázium mindenben támogat, tanáraim megértőek, ha edzések, versenyek miatt nem tudok jelen lenni az órán.

A beszélgetés elején visszatekintettél az előző évre. 2023-ban mik a célok?

Idén lesz az U23-as Európa-bajnokság, mely versenyre szeretnék kijutni, rajthoz állni 800-on, de elég erős a szintidő. Mindet meg fogok tenni annak érdekében, hogy ott lehessek a kontinensviadalon. A hazai versenyeken is minél jobb eredményekre törekszem, célom, hogy 800-on átlépjem az 1.50-es álomhatárt, 400-on pedig 49 másodperc eleji, vagy annál jobb időt futni. Tanulmányok terén a távlati cél a sikeres érettségi, majd versenyképes diploma megszerzése után a sportban dolgozni.